Hogy meglepett-e amikor Mia megcsókolt?
Igen! Nagyon!

Meg sem fordult a fejemben, hogy ő teszi meg ezt a lépést, bár valljuk be, hogy ha őt meglátom akkor mint egy idióta csak bámulom és tényleg semmit sem tudok tenni szóval lehet még jobb is, hogy ő lépett.

Na mindegy ez is megtörtént, amit most valójában nem igazán értek...

Együtt vagyunk? Lehetünk együtt? Bízik még bennem? Lehet csak megleckéztet...

-Biztosan akarsz a gyerekkoromról beszélni?-kérdezte a lány.

-De Mia mégis miért baj, hogy el kell mondanod?-néztem mélyen a szemébe.

-Lando ez nem olyan egyszerű, te is tudod hisz Daniel mondott egy keveset neked.

-Egy keveset?-csuklott el a hangom az ijedtségtől.
-Ez azt jelenti, hogy van még valami?

-Sok dolog van még-sóhajtott nagyot majd felkelt az ágyról és ivott egy pohár vizet.

-Kérlek beszélj velem ezekről-mentem oda hozzá és hátulról átöleltem.

-Lando!-mondta ki a nevemet cseppet sem kedves hangnemben.

-Rosszat tettem?

-Nem fogunk erről beszélni!

-Nem hagylak addig!-kulcsoltam össze a karjaimat a mellkasomnál.

-Miért akarod tudni?-húzta fel a szemöldökét idegesen és már a hangját is felemelte.
-Hogy kihasználhass? Vagy hogy felhánytorgathass valamit? Vagy akár hogy tudd mivel vagyok sebezhető?-kiabálta le a fejemet olyannyira, hogy az idegességtől elsírta magát.

-Csak hogy tudjam, hogy milyen területen kell megvédjelek...-motyogtam mire kínos csend lett Mia arcára pedig kiült a meglepettség.

-Sokan mondták már...-vágtam bele.

-De nem tartozom abba a sokba!
-Sosem fogok közéjük tartozni, mert én szeretlek!
-Ők pedig nem szerettek téged-vontam vállat.

A lány leült az ágyára majd a kezével mutatta, hogy üljek mellé.

-Biztos mindent tudni...-vágtam bele.

-Mindent tudni akarok!

-Oké-sóhajtott nagyot.

-Csak nyugodj meg!-mosolyogtam majd a kezéért nyúltam, hogyha biztonság kell neki, hát érezze. Tőlem megkapja ezt itt, s most kijelentem!

-Azt te is tudod, hogy apám bántotta az édesanyámat és...engem is.

-Igen ezt Daniel mondta és a sebedet pedig apukád csinálta-feleltem.

-Igen, de ez az apu meg apukád és apud nekem mindig túl kedvesnek tűnt-húzta el a száját.

-Akkor ne hívjam így?-kérdeztem.

-Ne!-csóválta a fejét kikerekedett szemekkel.
-Bár a jövőben ne is hozd fel

-Jól vaaan

-Na de folytatom, hisz te akartad annyira
-Az elején még csak anyu volt áldozat majd 12 éves koromban egyszer "kicsit" több alkohollal a szervezetében kóvájgott haza apám és én pedig még ébren voltam, de persze nagyon késő volt. Kiabálni kezdett, nagyon megijedtem és féltem aztán a szomszédba akartam át szaladni, de az udvarunkban elkapott és akkor szúrt meg-sóhajtott hatalmasat.

Már én magam küzdök a könnyeimmel...

-Csak nyugi!-simogattam meg a kezét mire bólintott egyet.

-Ezt követően semmit sem tett velem, bement a házba és lefeküdt aludni

-Te kint maradtál?-akadtam ki.

-Igen.
-Amikor anyu haza ért, kb egy órával később na akkor tudtam bemenni a házba

-Anyud mit szólt?

-Anyu megijedt amikor meglátott, halkan bementünk a házba aztán elindultunk a kórházba. Anyu azért nem volt otthon mert túlórázott.

-Nade a kórházban mit mondtatok?-kíváncsiskodtam.

-Mivel 12 voltam így felfogtam, hogy ez nem normális és anya szépíteni akarta, de én elkezdtem vele kiabálni, hogy nem bírom tovább ezt.
-Ezután két évig viszonylag elvoltunk anyával, majd apámat idő előtt kiengedték a börtönből-a lány ennél a résznél megállt.

-Minden rendben?

-Ami most jön azt még Daniel sem tudja-gyülekeztek könnyek a szemében, amitől a szívem szakadt meg.

-Ha ő sem tudja, akkor nekem sem muszáj-feleltem.

-De elmondom!
-14 voltam amikor apa visszajött hozzánk, féltünk, de egy 20 éves kis fiatal gyerekkel jött és a házat csinálták, amiben ugye laktunk.
-Azt hittük megjavult...

-Istenem ezt hallgatni is idegőrlő-jegyeztem meg.

-Anyu egyik nap elment boltba én pedig otthon voltam és a szobámban telefonoztam amikor ez a 20 éves pasi bejött a szobámba-sóhajtott nagyot majd rászorított a kezemre.

Mia meg sem szólalt csak elsírta magát.

-Csak 14 voltam...-felelte amiből azonnal tudtam mire érti.

-Jézusom, gyere ide!-öleltem meg.
-Mára bőven elég volt ennyi, ha szeretnél mesélsz még másnap, de ez mentálisan nagyon megterehelő-magyaráztam.
-Vagy ha esetleg van valami még...

-Van még pár dolog, de hogy igazán kerek legyen a történet-piszmogta.
-Apám ezt az egészet videóra vette-nyelt hatalmasat a lány.

-Na ez undorító!-jegyeztem meg.
-Mármint nem te mert tyűű te aztán még véletlenül sem-hadonásztam a kezeimmel mire Mia elnevette magát.

-Gondoltam, a helyzetre értetted.

-Igen! Milyen apa az olyan, aki levideozza a lányát?-akadtam ki.
-Esküszöm felidegesített!

-Nyugodj meg!-kuncogott a lány.

-Méghozzá a 14 éves lányát!
-Legalább még börtönben ül?

-Pont ezét vagyok stresszben, nemrég szabadult

-Hogy engedhették ki, hát ez felháborító, csak kerüljön a szemem elé, habár fogalmam sincs hogy néz ki-vontam vállat.

-Mia mindjárt időmérő!-rontott be Daniel.

-Daniel téged egy hogyan tanuljunk meg kopogni kurzusra kéne elküldeni mostmár esküszöm-tettem csípőre a kezeimet.

-Mondtam már, hogy imádom a ti duo-tokat?-szólalt meg a semmiből az ágyon ülő lány.

-Mit takar az, hogy imádod?-kérdeztem.

-Tudod, ha abból indulunk ki, hogy a gyerekkoromról beszéltünk az előbb és ahogy Daniel belépett a beszólásoddal fel is dobtál-vigyorgott rám.
-És hát, ha Daniel nem jön akkor beszólás sincs és akkor nekem sem lenne most jó kedvem!

-Én annál ragadtam le, hogy miről beszéltetek-pislogott Daniel.

-Mivel varázsolt el téged ez a kétlábonjáró szerencsétlenség?-kérdezi nagy vigyorral Daniel Miatól miközben a folyosón megyünk végig.

-Hagyd már!-csapta meg a karját a lány.
-Tökre aranyos!

-Micsoda?!-vigyorogtam.

-Most mi van?-néztek rám hátra.

-Elkésünk az időmérőről-felelte Daniel.

-Mondd már!
-Mi van Lan?-kérdi Mia.

-Csak hallgattam amit beszélgettek-csúszott ki a számon majd a lány elpirult.

-Menjünk mert tényleg elkésünk-indult el gyorsan, mire Daniel nevetni kezdett.

***

-Ügyes legyél!-mondtam a lánynak még az indulás előtt.
-Adj bele mindent, de ne öld meg magad!-mosolyogtam.

-Nem fogom!

-Mia bekéne ülj az autóba-szólt az egyik mérnök.

-Rendben!-indult a kocsi felé, de félúton meg is állt.

-Most mi van?-ijedtem meg.

-Köszönöm a beszélgetést!
-Sokkal jobb, hogy valakivel több dolgot is megoszthatok!-ölelt meg.

Kigondolta volna, hogy pont Mia Wilson lesz aki majd megsirat és nem mert megbántott hanem mert olyan kedvesen bánik velem és mert érzem, hogy szeret!

Ig & Tiktok: rebs_writer